Mindkét gárda úgy kezdhette az összecsapást, hogy mind az Érd, mind a Maglód tisztában volt vele, a Kóka vár valamelyikükre vasárnap délután. Kevesen, bántóan kevesen jöttek ki az érdi stadionba. Pedig szép a környezet, ráadásul nyolc esztendeje NB II-es gárdája volt Pest megye egyik legszebb városának. De az idõ rohan, ugyanakkor a sikerek mintha kezdenének visszatérni. Mert fél esztendõvel ezelõtt ugyan ki hitte volna, hogy az Érdi VSE az õsszel már a ,,megye-egyben” vitézkedhet? Alighanem senki. De ifjabb Novák Ferenc, a csapatáért mindenre képes, rutinos mester vezetésével az idény végére minden riválist megelõztek Limperger Zsolték. Apropó, Limperger Zsolt! Az egykori ferencvárosi kedvenc a meccs hõse lehetett volna, ám hiába lõtt két remekbe szabott gólt, mindez kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Mert együttese korántsem mûködött olajozottan, úgy is mondhatnánk, csikorgott a gépezet. Így nem véletlen, hogy alig fél óra alatt háromgólos elõnyre tett szert a Maglód. Ám Peller Gábor gárdája sem játszott ellenállhatatlanul, csupán kihasználta lehetõségei nagy részét. És ezen a délutánon ennyi is elég volt a biztos, kiütéses diadal megszerzéséhez.

Mindkét csapat négy góllal verte ellenfelét. Ha tisztán a statisztikát nézzük, a Maglódé a jobb támadófoci, míg a Kókáé a jobb védelem. Hogy mi dönthet kettejük csatájában vasárnap? Ráckevén kiderül!