Szertefoszlott remények

A labdarúgás európai ünnepe után elérkezett az ideje, hogy a mi kis futballunkat is értékeljük az elért eredmények alapján. Ezt előbb is megtehettük volna, de ez szinte istenkáromlásnak tűnt volna a futball ünnepe idején. Nagy reményekkel indult a 2003-2004-es bajnoki évnek az Érdi VSE felnőttcsapata. Az elmúlt esztendők, úgymond sikertelensége után (ez második és harmadik helyezéseket jelent!) új szponzor, és vele együtt új edző érkezett Váczi Zoltán személyében. Állandó olvasóink bizonyára emlékeznek, hogy a debütálás előtt felvetettük az egykor kitűnő játékos emberi viselkedését, de a vezetők megnyugtattak, komolyan gondolják, megadják az esélyt Váczi edzőnek. Az ígért csapaterősítés azonban elmaradt, mindössze egy meghatározó játékos érkezett Ürögi Zoltán személyében, aki állandó helyet vívott ki magának a csapatban.
Szűknek bizonyult a játékoskeret, ennek ellenére az őszi szezon előtti felkészülési mérkőzések jól sikerültek. Balszerencse volt, hogy az Érd II elleni mérkőzésen a játékosként is számításba vett Váczi Zoltán lábát törte, így egy nagy tudású játékos kiesett az őszi szezon mérkőzéseiről. Az edzőmérkőzésen mutatott kitűnő játéknak nyomát sem láthatták a szurkolók az első öt mérkőzésen, a játék hiányán kívül a csapategységben is hiányosságok mutatkoztak. Amatőr játékosokról lévén szó, ebben a műfajban ez nélkülözhetetlen. Az eddigieknek nem mond ellent, hogy a rossz sorozat után, szinte varázsütésre elkezdett szárnyalni a csapat, sorra nyerték a mérkőzéseket, nyolcból hetet, egy döntetlen mellett!
Ekkor is érezhető volt, hogy nem alakult ki baráti közösség, de legalább harcoltak egymásért a játékosok, szinte minden megmozdulásuk sikeres volt. Az őszi befejezés reményteli volt, hiszen ebben a bajnokságban a második helyezett még osztályozót játszhat a magasabb osztályba kerülésért. A feladat adott volt, elérni az utóbbi évek teljesítését, és akkor célba érhet a gárda.
Reményekre adott okot, hogy Váczi Zoltán felépült lábtöréséből, és a tavasz előtti felkészülési mérkőzéseken már pályára léphetett. Ebben az időszakban történt egy sajnálatos esemény, amely mint kiderült felborította az érzékeny, törékeny csapategységet. A diósdi csarnokban kispályás mérkőzésen inzultusig fajuló vita zajlott le Váczi edző, és több játékos között. Ennek eredményeképpen távozott a csapat régi játékosa, Póth Tibor. Érezhető volt, hogy itt összetört valami, ami minden közösségi tevékenységet összeforraszt. A baljós események ellenére a felkészülési mérkőzések jól sikerültek, a szurkolók bizakodva várták a tavaszt. Mint utóbb kiderült, ez a tavasz megcsalta őket, hiszen a csapat egy-két mérkőzést kivéve többnyire bukdácsolt. Becsúszott egy pár csúfos vereség, mely az Érdi VSE történetében korábban bizony ritkán fordult elő.
Sok sérültje volt a csapatnak, iskolai és munkahelyi elfoglaltság okán alig-alig jártak edzésre a játékosok. Nehéz dolga volt Váczi edzőnek, hiszen öt-hat játékosnak nem lehet komoly edzést vezényelni, ezért edzés címszó alatt többnyire cicáztak a játékosok. Olyan vereségek is becsúsztak, mint a Tárnok és a Diósd elleni, akik emberemlékezet óta nem győztek az Érd ellen.
A negatív csúcspont a biatorbágyi mérkőzés volt: olyan esemény történt, melyre a legöregebb érdi szurkolók sem emlékeznek. Érdi játékos hibájából, idő előtt félbeszakadt a találkozó a játékvezetőt ért inzultus miatt.
A vesszőfutás folytatódott, mígnem a vezetőség megköszönte Váczi Zoltán addigi munkáját, és szerződést bontott vele.
A csapat három rutinos játékosát bízták meg a hátralévő mérkőzések levezénylésével. Ez természetesen nem hozhatta meg a várt eredményt, hiszen volt olyan találkozó, ahol alig tudott kiállni a csapat.
A sok negatívum ellenére hozzáállásért több rutinos játékos dicséretet érdemel, rajtuk nem múlott a siker. Némi reménysugár Róth és Nagy B. szereplése, bennük úgymond ,,mocorog" valami.
Összegezve: a csapat a középmezőnyben végzett, ez az elvárásoktól messze elmaradó szereplés méltatlan egy 60 ezres város labdarúgócsapatától, különösen úgy, hogy mindez a megyei II. osztályban történt.